A 49. G7-csúcstalálkozó több okból is különleges jelentőséggel bírt. Az idei találkozó témája
a nukleáris leszerelés és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása volt, a G7-ek vezetői előálltak és
megerősítve elkötelezettségüket a "nukleáris fegyverek nélküli világ" mellett.

A háromnapos csúcstalálkozó helyszínének bejelentésekor azonban az került a címlapokra, hogy a világ első atomtámadásának helyszíne, Hirosima volt a helyszín. Ez önmagában is elég erős emlékeztető egy nukleáris háború következményeire, figyelembe véve az Oroszország és Ukrajna között jelenleg is zajló konfliktust, amely immár az 508. napjához érkezett (1 év és 3 hónap, 2022 februárja óta).

A csúcstalálkozón részt vett Fumio Kishida japán miniszterelnök, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, Rishi Sunak brit miniszterelnök, Joseph R. Biden Jr. amerikai elnök, Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

A csúcstalálkozó zárónapján meglepetésként, de nagy szükség volt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jelenlétére. Zelenszkijt tárt karokkal fogadták, és egyértelmű üzenetet küldött arról, hogy a G7 tagjai készek támogatni azokat az országokat, amelyek támadás alatt állnak, vagy állandó fenyegetésnek vannak kitéve, mint például Ukrajna. Ez valóban fontos fejlemény, tekintve, hogy az Egyesült Államoknak, a NATO-nak, de még Japánnak sincs semmilyen hivatalos szövetsége a kelet-európai országgal.

Bár számos témát és kérdést kellett megvitatni a gazdasági és politikai témáktól kezdve, de
amelyek a középpontba kerültek: az ukrajnai orosz invázió és a növekvő kínai
a vitatott dél-kínai-tengeri, az önrendelkezési joggal rendelkező Tajvannal kapcsolatos követelések, valamint Peking nemrégiben tett
fedetlen belföldi beavatkozási tevékenységek Európában és Ázsiában.

Álláspont az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus ellen

A vezetők megfogadták, hogy egységesen fellépnek az Ukrajna elleni "illegális, indokolatlan és provokálatlan" agressziós háború ellen. A kelet-európai országgal szembeni erőfitogtatásként a G7-országok közös nyilatkozatukban fenntartották határozott álláspontjukat, és további szankciókat ígértek Oroszországgal szemben. A nyilatkozatban az áll, hogy az országok "további szankciókat és intézkedéseket vezetnek be, hogy növeljék az Oroszországra és a háborús erőfeszítéseit támogatókra háruló költségeket".

"Arra a sikeres erőfeszítésünkre építünk, hogy Oroszország többé ne tudja fegyverként felhasználni az energia rendelkezésre állását ellenünk és a világ ellen" - tette hozzá a nyilatkozat. Ezt a döntést nemcsak az ukrajnai akciói miatt hozták meg, hanem Moszkva más országokban folytatott destabilizáló tevékenységei miatt is, amelyek a kibertámadásoktól kezdve az emberi jogi problémákon át a dezinformációs kampányokig terjednek.

A csúcstalálkozó befejezéséhez közeledve Kishida japán miniszterelnök, a G7-ek házigazdája hangsúlyozta, hogy Európa és az Indo-csendes-óceáni térség biztonsága valójában elválaszthatatlan, és aggodalommal említette, hogy ha most nem tesznek lépéseket, akkor "a mai Ukrajna holnap Kelet-Ázsia lehet".

Kína és fokozódó militarizációs tevékenységeinek gazdasági megítélése

A nemzetek megemlítették a Pekinggel való kapcsolatok "kockázatmentesítését". Ez a szó önmagában, tisztán gazdasági értelemben azt jelenti, hogy a vállalkozások eltávolodnak azokból a régiókból, amelyeket a hozam szempontjából kockázatosnak tartanak. Kínára vonatkoztatva azonban a kockázatmentesítés úgy is felfogható, mint egy olyan lépés, amely a Pekingtől való függőség csökkentésére irányul, főként az anyagszállítás vagy a késztermékek piaca tekintetében, a kereskedelem potenciális kockázatainak és az ellátási láncok megszakadásának csökkentése érdekében.

E gazdasági szempontok mellett Peking erős visszautasítást kapott az Oroszországgal kapcsolatos álláspontja, valamint a Tajvannal kapcsolatos szándékai miatt is. A G7 vezetői közleményt is kiadtak, amelyben figyelmeztették Pekinget az Indo-csendes-óceáni térségben folytatott fokozódó "militarizációs tevékenysége" ellen. Ez feltehetően a Kelet- és Dél-kínai-tengeren történő fokozódó militarizáció kulcsfontosságú aggályainak és jövőbeli következményeinek, valamint a Hszincsiangban és Tibetben az emberi jogokkal kapcsolatos aggályoknak az eredménye.

A fent említett közlemény kiadásához hozzájárult az is, hogy több európai és indo-csendes-óceáni ország belpolitikai beavatkozása is felmerült. Ez a kínai "tengerentúli rendőrkapitányságok" létrehozásával kapcsolatos. A csúcstalálkozót követően Rishi Sunak brit miniszterelnök is úgy nevezte Kínát, mint "korunk legnagyobb kihívását a globális biztonság és jólét szempontjából".

Ezt a visszavágást Peking nem vette félvállról, mivel azonnal vádakkal illette a G7-országokat, amiért összefogtak, hogy "befeketítsék és támadják" Kínát. A csúcstalálkozót "Kína-ellenesnek" nevezve Peking már másnap behívta Japán küldöttjét, és a Hirosimában tett kijelentésekre adott heves válaszul szidalmazta az Egyesült Királyságot.

A G7-csúcstalálkozó következtetéseként, bár elég egyértelmű volt, hogy a nemzetek egységesen fellépnek számos gazdasági vagy geopolitikai kérdéssel szemben, még nem tudni, hogy egységük eredményeként sikerül-e egyensúlyt teremteni a fent említett kérdésekben való együttműködésre való törekvés és az illegális magabiztos magatartás visszaszorítása között, vagy egyszerűen csak egy formális megbeszéléssé silányul, és az elkövetkező időszakra nem lesz cselekvési terv a láthatáron.